2023. évi Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonja | Hungarian pavilion at the Venice Architecture Biennale 2023
A kiállítási projekt résztvevői:
Ferencz Marcel építész
Z. Halmágyi Judit építész
Mátrai Péter építész-zeneszerző
Haász Ferenc világítástervező
Participants of the exhibition project:
Marcel Ferencz architect
Judit Z. Halmágyi architect
Péter Mátrai architect-composer
Ferenc Haász lighting designer
Üzenet:
Építészeten túli építészet. A pavilon az emocionális szféráját kutatja az építészetnek, ahol az épületet alkotó anyag rezgéssé, elanyagtalanodó és megszólaló mindenkit hívó hanggá nemesedik. A megszólaló építészet hozzánk szól emberekhez. Az installáció a társművészetek egymásba fonódásának pillanatát helyezi középpontba. Evilág és túlvilág átlépésének pillanatát. Hol a határ, a határtalanban? Kérdések sorát veti fel a kiállítás, ami közös egységélményünk elérésének útja is egyben.
Message:
Architecture beyond architecture. The pavilion explores the emotional sphere of architecture, where the material that makes up a building is transformed into a vibrating, disembodied voice that calls out to all. Architecture that speaks to us speaks to people. The installation focuses on a moment of interweaving of the co-arts. The moment of the crossing of the otherworld and the beyond. Where is the border, in the boundless? The exhibition poses a series of questions, which is also a way to reach our common experience of unity.
Kiindulópont:
A pályázat egy inspiráló gondolatból indult, amely az új Néprajzi Múzeum homlokzatelemeinek mintáinak megszólaltatásáról szólt. Erre a gondolatra fűzte fel az alkotó stáb azt a megcélzott spirituális élményt, amit hang- és fényviszonyok között járkálva tudunk megélni. A múlt bennünk él tovább, belőle építkezünk. A legtisztább élményt a mából kizárt tér adja, a túlvilág tere.
Starting point:
The competition started from an inspiring idea to create a design for the façade elements of the new Ethnographic Museum. It was on this idea that the creative team based the intended spiritual experience of walking among sound and light. The past lives on in us, we build from it. The purest experience is that of a space excluded from the present, the space of the afterlife.
A kiállítás leírásából:
„A túlvilági térben pedig megjelennek térbe állítva az épület díszhomlokzatának eredeti mintázatos táblái, összesen 4-4 panel. Mindegyik panelhez tartozik egy Mátrai Péter által írt és feljátszott zene. Ezek szólalnak meg végtelenített hangfelvételről, irányítottan az álmennyezetbe rejtett hangzuhanyok (Sound Shower) segítségével. A panelek között állva szeparáltan élvezhető hangélmények a térben járkálva összegződnek, fényekkel kiegészítve teljesednek ki komplex hangzássá, látvánnyá. A panelközökben a terem oldalsó falain végig futnak a mintákhoz tartozó eredeti néprajzi elemek, illetve a „díszítő mintagének előállítási metódusának” magyarázó ábrái. A térben kódolt mintázatok különös megvilágításban sorakoznak, és közöttük, vagy körülöttük a térben irányított transzcendens hangok zengenek. Tehát a már említett „hangmintázat” az a „pszeudo”-határoló fal, ami egyetlen szálként a kódolt mintákon keresztül összekapcsolja a két teret (evilágot és túlvilágot).”
A világítás ebben a térben olyan monokróm lézer alapú kék fény, amely az emberi érzékelés UV felőli végén van. Ez a természetben nem létező, teljesen szintetikus, csak ember által létrehozható fény. Benne megszűnik a színlátásunk, elvonatkoztat és a valóság egy szeletét mutatja csak. Ettől speciális és zsigerileg hat, mindenkire másképp – túlvilági. Viszont lefotózhatatlan, mivel a fényképezők CCD-jének ábrázolhatóságán kívül esik. Fotókon ez egy szimpla kék fény, pont olyan, amiben semmi érdekes nincs is 😊.
From the exhibition description:
“In the otherworldly space, the original patterned panels of the building’s façade, 4 to 4 panels in all, are displayed in a square. Each panel is accompanied by music written and played by Péter Mátrai. These are played from an endless sound recording, controlled by sound showers (Sound Shower) hidden in the suspended ceiling. The sound experiences, which can be enjoyed separately while standing between the panels, are summarised by walking around the space, and complemented by lights, they are completed into a complex sound and vision.
Running along the side walls of the room between the panels are original ethnographic elements and explanatory diagrams of the ‘method of making decorative patterns’. The patterns, encoded in the space, are arranged in a strange illumination, and between or around them, transcendent sounds are chanted in the space. Thus, the “sound pattern” mentioned above is the “pseudo” boundary wall that connects the two spaces (mundane and otherworldly) as a single thread through the encoded patterns.”
The lighting in this space is monochromatic laser-based blue light that is at the UV end of human perception. It is a completely synthetic light that does not exist in nature and can only be created by man. In it we lose our colour vision, it becomes abstract and shows us only a slice of reality. It makes it special and visceral, it affects everyone differently – otherworldly. But it is unphotographable because it is beyond the CCD of a camera. In photos it’s a simple blue light, just the sort of light that has nothing interesting about it 😊.
A pályázat eredménye / The result of the competition:
https://www.ludwigmuseum.hu/velencei-biennale/2023/palyazat-eredmenye
A projekt weboldala / Project website: https://reziduum.ludwigmuseum.hu/
A projekt megjelenése a Ludwig Múzeum weboldalán / The project on the Ludwig Museum website: https://www.ludwigmuseum.hu/en/news/reziduum-frequency-architecture
Az elkészült kiállítás virtuális túrája / Virtual tour of the completed exhibition: https://my.matterport.com/show/?m=LUEazfwDwan